5 A katonai diktatúrák jellemzői
A katonai diktatúrák olyan kormányzati formák, amelyekben a politikai hatalmat a tábornokok és a hadsereg parancsnokai irányítják.
Annak ellenére, hogy hatalmas kritikát kaptak a tekintélyelvűségükért és a demokráciához fűződő bántalmazásért, a világ katonai rendszerei továbbra is érvényben vannak, például Észak-Koreában, Thaiföldön, Egyiptomban stb.
Ezen túlmenően, még a 20. században is olyan országok, mint Portugália, Chile, Argentína, Spanyolország és Németország, a katonai diktatúra időszakain mentek keresztül, ami azt szemlélteti, hogy milyen könnyű az ilyen típusú rendszer hatalma.
Brazília esetében a katonai rezsim 1964-ben kezdődött a João Goulart kormányát leromboló puccsával, és 1985-ig tartott, amikor José Sarney elnöke lett. Ebben az időszakban az ország hat katonai elnököt választott ki közvetett választásokon (az emberek részvétele nélkül), akik közül kettőt a Nemzeti Kongresszus tartott, és háromat a Választási Főiskola.
Ellenőrizze a kormányzati modell főbb jellemzőit.
1. Cenzúra
A katonai rezsimek inkább a polgárok, a művészek és a sajtó véleménynyilvánítási szabadságát cenzúrázzák, mint a rendszer integritásának védelme. Így a kormány eszméivel ellentétes megnyilvánulások a lázadás formáinak tekintendők, és azonnal ellentmondanak, különösen azoknak, akiknek nagy lehetőségük van a művészek munkáinak és a sajtóban megjelent kiadványoknak.
Az 1970-es évek elején az 1 077 sz. Törvényrendelet alapján előzetes cenzúrát hoztak létre Brazíliában, amely a Szövetségi Rendőrség részlegéből áll, amelyet egy cenzúracsoport alakított ki, aki értékelte a magazinok és újságok tartalmát annak eldöntésére, hogy lehet-e közzé.
2. Autoritárius és erőszak
A hadsereg erőszakos módszereket alkalmaz, hogy biztosítsa az ellenállást és elrettentse a kormányellenes tüntetéseket. A katonai rezsimekben a lőfegyverek használata gyakori, a kínzás és eltűnés esetei szokásosak.
Brazíliában az akkori elnök Dilma Rousseff által 2011-ben létrehozott Nemzeti Igazságügyi Bizottság (CNV) célja a diktatúra során bekövetkezett emberi jogi jogsértések vizsgálata volt. A munka végén a Bizottság összesen 434 politikai indíttatású halálesetet és eltűnést becsült.
3. A hatalom központosítása
Kim Jong-un, az észak-koreai vezetője bizonyítja országának katonai erejét.
A katonai rezsimek elnyomják a hatalmak szétválasztását és központosítják a politikai hatalmat a kormányzó csoport kezében. Így közös, hogy ugyanaz a csoport irányítja a végrehajtó, a törvényhozói és a bírói testületet. A brazil diktatúra legszigorúbb elnöki rendelete, mint Brazília, 1968-ban az intézményi törvény ötödik száma (AI-5) jött létre. Fő hatásai a következők voltak:
- a végrehajtó hatalomnak az a lehetősége, hogy felfüggessze a jogalkotói hatalom tevékenységeit az egész országban;
- az elnök által kiadott cselekmények jogszerűségének vélelmezése, függetlenül a bírósági felülvizsgálat minden típusától;
- a végrehajtó hatóság által kiadott végrehajtási rendeletek révén;
- önkényes szövetségi beavatkozás állami és önkormányzati szinten.
4. Politikai jogok házasítása
A "Közvetlen már" mozgalom feljegyzése, amely a brazil elnökválasztás irányába való jogot követelte.
A hatalom cenzúrájának és centralizálásának természetes következménye, hogy a katonai rezsimek tiltják az ellentétes politikai pártok kialakulását, ami hatalmas nehézségekbe ütközik, és az új ideológiák elterjedését.
Brazíliában az 1964-ben kiadott intézményi törvény első számú (AI-1) engedélyezte a kormányt:
- felfüggeszti a politikai jogokat minden olyan polgár számára, aki a rendszerrel ellentétes eszméket mutat be;
- jogalkotási mandátumok bármely szövetségi területen;
- a köztisztviselők eltávolítása az állásukból.
5. Illegitimitás
Humberto de Alencar Castelo Branco, a brazil katonai diktatúra első elnöke.
A katonai rezsimeket általában puccsok után hozzák létre, ahol a fegyveres erők (általában a katonai) az intézményi gyengeség idején uralják a politikai hatalmat. Így a kormányzati képviselők megválasztásában nincs társadalmi részvétel formája, így teljesen jogellenes.
