Ábrázoló nyelv
Mi az ábrás nyelv:
Az ábrázoló nyelv egy kommunikációs eszközből vagy módból áll, amely a nyelvadatokat egy adott kifejezés nem-szó szerinti értelemben kifejezi.
Az ábrázoló nyelvet arra használjuk, hogy a beszédet kifejezettebbé tegyük, hogy kibővítsük a szó jelentését. Emellett különböző jelentések létrehozására is szolgál, vagy ha a hívó fél nem talál megfelelő időt a kommunikációhoz.
A figuratív nyelv értelmezése az egyes egyének kontextusától függhet, mivel ez egy olyan nem hagyományos nyelv, amely nem a szokásos kommunikációs normákon alapul.
b) A második példában a szó egy másik jelentéssel jelenik meg, amely különböző értelmezésekkel bír, attól függően, hogy milyen környezetben használják. Ebben az esetben a nyelvi jel értelme - vagy konnotációja - érvényesül.
A szemantikához kapcsolódóan a figuratív nyelv nyelvi alakokból áll, amelyek a strukturáló nyelv elemei. Ez a szó szerinti nyelv ellenkezője, amely a szavakat a valódi jelentésükben használja.
Az ábrázoló nyelv használatakor az értelmezés a hallgatótól vagy az olvasótól függ. Számos teszt létezik, ahol az értelmezési képességet értékelik, és a személynek meg kell határoznia a nyilatkozatban használt nyelvi adatokat.
A beszéd alakjai lehetnek: a beszéd alakjai, az építés számai, a gondolatfigurák és a hangok számai .
Példák a képi nyelvre
"Fojtogatja a gondjait. " Ezt a kifejezést ábrázoló értelemben kell értelmezni, mert nem fizikailag lehetséges, hogy egy személy aggódjon . Ebben az esetben a kifejezés azt jelenti, hogy az egyén aggodalmait korlátozó és fájdalmas.
- Amikor Francisco odaért, a kapu felé nézett . Ez a kifejezés kétféleképpen értelmezhető: szó szerinti értelemben vagy figuratív értelemben. A szó szerinti értelemben azt jelzi, hogy Francisco megérkezett az adott helyre, és szó szerint a kapunál szúrta az arcát. A figuratív jelentés nem jelent fizikai sokkot, de azt jelzi, hogy amikor Francisco megérkezett, a kapu zárva volt, és nem tudott belépni.
Jelölés és konnotáció
A denotáció és a konnotáció a beszélgető fél szándékolt jelentésének kifejeződését szolgálja. Így a denotáció a szó szerinti értelemre utal, míg a költői nyelvben széles körben használt konnotáció a figuratív értelemre és az új jelentések létrehozására utal.
