Harcművészetek

Mik a harcművészetek:

A harcművészetek egyéni harci technikák . A legismertebb harcművészetek közül néhány a kung fu, karate, judo, aikido, magma krav, judo, jiu-jitsu, muay thai, taekwondo .

Az első harcművészetek megjelentek a Távol-Keleten, és kezdetben a fehér karok kezelésére szolgáló technikákat képviseltek. A harcművészetek személyes védelmi folyamatokat is magukban foglalnak fegyverekkel vagy anélkül, ami magyarázza a harcias vagy harcos nevét. Később a harcművészetek sporttevékenységekké váltak, amelyek célja a test és az elme tökéletesítése. A sportként tanult technikák az önvédelem keretein belül használhatók.

A harcművészetek többféleképpen is megfontolhatók. A testmozgás egyik formája a test minden részének kiegyensúlyozott fejlődését, az ízületek rugalmasságát, a gerinc helyes pozícióját, a légzés kontrollját, az relaxációt és az izmok erősítését erősíti. A harcművészetek gyakorlata segít egyensúlyban, és lehetővé teszi a fegyelem elérését és reflexek kialakítását.

Ezek az erkölcsi képződés hatékony folyamatai, valamint a fizikai és szellemi kapacitás növelése, segítve az önkontroll, a bátorság, a becsület, a hűség, a szerénység és a kedvesség megszerzését. Napjainkban a harcművészetek tömeges sportként és nagy versenyben is gyakorolhatók, mint a judo és a karate. Sok esetben a harcművészetek nem tekintik fegyverek vagy kiegészítők használatát. A kendo és a kobudo például fehér fegyverekkel gyakorolható.

A kínai, koreai, indonéz és japán harcművészetek azok, amelyek világszerte magasabb szintű javulást és elismerést értek el.

Japánban a harc évek óta létezik. Egyes történészek úgy vélik, hogy a harcművészetek 859-ben döntöttek arról, hogy Buntoku császár két fia közül melyik lesz a trónra. 1200-tól a szamurájok, a kiválóság harcosai, számos közelharci technikát fejlesztettek ki, amelynek célja az ellenfél leküzdése, még akkor is, ha nem rendelkeztek fegyverekkel.

A harcművészetek professzionalizmusa az évszázadok során bekövetkezett nagy előrelépések eredménye. A professzionalizmus csúcspontja a jiu-jitsu (jiu-simaság + jitsu-technika) gyakorlata. Jiu-jitsu 1882-ből származik, a judo (jiu vagy ju-skill + do-via), amelynek alkotója a japán Jigoro Kano (1860-1938) volt. Sportként 1956 óta a judót a világbajnokságon gyakorolták, 1964-ben már az olimpia része.

A judótól eltérően a karate (kara - üres + kéz) nem a közeli konfrontációkra irányul. Ebben a harcművészetben a cél az, hogy az ellenfelet a kezekkel és a lábakkal végzett fújásokkal lefelé vesszük. Karate 1920 körül származott, szerzője a japán Gichin Funakoshi (1869-1957). A világbajnokság 1970 óta kezdődik.

Egy újabb harcművészet az aikido, melyet Morihei Ueshiba alapított (1883-1969), és egy harcművészet, amelyet a japán eredetű harcművészetek fúziójaként tekintünk.

Brazil harcművészetek

A legismertebb brazil harcművészetek a brazil jiu-jitsu, a capoeira és a kombato. A brazil modalitás a "Vale tudo" (a Gracie testvéreknek köszönhetően), ahol a különböző harcművészetekre szakosodott harcosok egymással szembenézhetnek.

Vegyes harcművészetek

A kevert harcművészetek, az AMM vagy az MMA (vegyes harcművészetek) néven ismert harcművészet egy olyan harci sport, amely egyesíti az állandó küzdelmet, de magában foglalja a benyújtás és a földi harc technikáit is. A vegyes harcművészetek minden szabályt Vale-nak tartalmaztak, ami azt jelentette, hogy ez a modalitás kihagyott.

Azok a sportolók, akik vegyes harcművészeteket gyakorolnak, különböző harcművészeteket gyakorolnak, hogy jobb előkészítést és ismereteket szerezzenek különböző technikákról, amelyek lehetővé teszik az ellenfél legyőzését. A legismertebb vegyes harcművészeti verseny az UFC (Ultimate Fighting Championship), amely az egyik legnagyobb csillag a brazil harcos Anderson Silva.