A kapitalizmus jellemzői

A kapitalizmus a mai világ domináns társadalmi-gazdasági rendszere. Fő célja a nyereség és a vagyon felhalmozása.

A tizenötödik század közepén alakult ki a kapitalista rendszer, amely a középkorban fennálló feudalizmust váltotta fel. Ezzel az új modellt a burzsoázia, a tőke termelése, a társadalmi egyenlőtlenség jelentette, többek között a kapitalizmusra utaló jellemzők között.

Nézze meg azokat a kulcsfontosságú szempontokat, amelyek meghatározzák a globalizáció világában uralkodó politikai-gazdasági rendszert:

1. Jövedelemtermelés és a vagyon felhalmozása

Ez a kapitalizmus fő célja: a gazdagság megszerzése. A nyereség a magánvállalatok által a kollektív munkákból felhalmozott értékekből származik, amelyeket a proletariátus (munkások) játszanak.

Ahhoz, hogy a nyereség mindig pozitív legyen, a termelési eszközök (kapitalisták) tulajdonosai költségcsökkentő intézkedéseket fogadnak el, mint beszállítók és olcsóbb nyersanyagok.

Fedezze fel a kapitalizmus és a szocializmus közötti különbségeket.

2. A munkavállalók bérkeresők

A társadalmi-gazdasági rendszer egyik fő jellemzője a fizetett munka. A munkavállalóknak (proletariátusnak) joguk van arra, hogy munkájukért cserébe díjat kapjanak.

A fizetés egyre gyakoribbá vált az ipari kapitalizmus (a 18. század közepétől) ismert időszakban. Addigra a szolgaság és a rabszolgaság a két rendszer volt a világ legnagyobb jelenléte, tükrözve a középkorban gyakorolt szokásokat (Feudalizmus).

A kortárs kapitalista rendszerben a proletárok a nagy többséget képviselik, amelyek függnek a kapitalisták által fizetett bérektől (magántulajdonosok).

A bérek viszont ezt a pénzt használják arra, hogy vásároljanak árukat és szolgáltatásokat más kapitalistáktól, és a rendszer folyamatosan mozogjon.

3. A magántulajdon túlsúlya

A kapitalista rendszerben a termelő rendszerek általában egy személynek vagy csoportnak tartoznak. Ezek személyes áruk vagy egyéni felhasználású területek.

A kapitalista rendszeren belül vannak az úgynevezett állami tulajdonú vállalatok, amelyek elméletileg állami közigazgatás. De az intenzív gazdasági válság miatt sokan privatizálódnak, azaz magánvállalkozásoknak adják el őket.

4. Az állam kevéssé beavatkozik a piacra (piacgazdaság)

Ez a szabad kezdeményezés a kapitalista piac szabályozására, kevés állami beavatkozással vagy anélkül. Ezt a folyamatot az úgynevezett kínálati és keresleti törvényen keresztül hajtják végre, ahol a termékek árait a fogyasztók igénye és a kínálat mennyisége alapján határozzák meg.

A jobb nyereség érdekében a vállalatoknak minőségi termékeket kell megfizethető áron kínálniuk. Ebben az értelemben a verseny a kínálat és a kereslet e törvényéből fakadó másik tényező, mivel bővíti a vásárlási opciókat, ami az árak csökkenéséhez vezet.

5. A társadalmi osztályok közötti megosztás

A kapitalista rendszer leginkább polemikus jellegzetességeit tekintve az osztályosztály a kollektív munkafolyamaton belül meghatározza a hatalmat és nyereséget megtartó oldalt, valamint azon személyek oldalát, akik e profit előállítása érdekében dolgoznak.

Az egyik oldalon az úgynevezett kapitalista kisebbség, amelyet a termelési eszközök és a tőke tulajdonosai képviselnek, másrészt a proletáriak, a munkaerőüket az egészséget, az ételt, a szállítást, a szabadidőt, a szabadságot garantáló fizetés ellenében értékesítik. stb

Ez az osztályosztály fő pontja, hiszen nem mindig a kapitalista megfelelő és elegendő díjazást kínál a munkavállalók alapvető szükségleteinek kielégítésére.

Tudjon meg többet a kapitalizmusról és arról, hogy mit jelent egy kapitalista.

6. A társadalmi egyenlőtlenség növekedése

Végül, a társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségek halványsá válhatnak, és a csoportok gazdagok lehetnek, míg mások szélsőséges szegénységben élnek.

A társadalmi egyenlőtlenség a kapitalizmus egyik legproblematikusabb termése. Ez a különbség gyakran kapcsolódik az ország gazdaságának egyenlőtlenségéhez, vagyis amikor nem tudja garantálni az alapvető feltételeket a minőségi életszínvonal garantálásához mindenkinek.

További információ: