RNS
Mi az RNS:
Az RNS (vagy RNS) a ribonukleinsav rövidítése, a különböző biológiai funkciókhoz nélkülözhetetlen makromolekula.
Amint a neve is utal, az RNS egy nukleinsav (valamint DNS) és funkciója a gének szabályozásában, kódolásában és dekódolásában. Ezek a savak a szénhidrátokkal, lipidekkel és fehérjékkel együtt az életformák nélkülözhetetlen anyagok csoportját alkotják.
Az RNS fő feladata a DNS-ből származó információkból származó fehérjék előállítása. Emiatt a molekuláris biológia egyik nagyszerű helyzete az, hogy "a DNS teszi az RNS-t fehérjékké".
Az RNS a DNS-ből a transzkripciós eljárással szintetizálódik. Ez az eljárás egy RNS polimeráz nevű enzimmel kezdődik, amely elősegíti a DNS megnyitását és biztosítja az átírandó nukleotidok párosítását.
Az RNS szerkezete
Az RNS-t egy kisebb, nukleotidoknak nevezett anyag lánc alkotja. Az RNS-ben a nukleotidok olyan ribózokból, foszfátokból és nitrogénbázisokból állnak, amelyek viszont:
- Purinek: adenin (A) és guanin (G);
- Pirimidinek: citozin (C) és uracil (U).
A DNS-sel ellentétben az RNS-t általában egyetlen szál (egyetlen szál) alkotja. Ugyanakkor gyakori, hogy ez az egyetlen szalag megfordul maga körül, közelítve a komplementer nitrogénbázisokhoz és létrehozva a mátrixokat. Ily módon a DNS-hez hasonló háromdimenziós szerkezet jön létre.
Strukturális értelemben az RNS és a DNS közötti egyéb különbségek:
Az RNS-ben lévő pentóz (cukor) ribóz, míg a DNS deoxiribóz.
Az RNS-ben van az uracil bázis, míg a DNS-ben timin.
Az egyes savakban jelenlévő pentóz finom különbsége magasabb stabilitást biztosít a DNS-nek, ami ideális a genetikai információk tárolására. Másrészt, az RNS instabilabb jellege elegendő a rövidebb távú funkciókhoz.
Az RNS típusai és funkciói
Háromféle RNS: messenger (mRNS), riboszomális (rRNS) és transzporter (rNSt) van.
Messenger RNS
A Messenger RNS a molekula, amely felelős a genetikai információnak a DNS-ből a citoplazmába történő behozataláért.
Amikor egy sejt egy adott fehérje előállítását igényli, a DNS megindítja a transzkripciós folyamatot, amelyen keresztül a genetikai kódot másolják, így egy mRNS-szalagot szintetizálunk. Ez az RNS a DNS citoplazmáját hordozó DNS mobil példányaként működik, és tájékoztatja az előállítandó fehérje típusát.
Riboszómális RNS
A riboszómális (vagy riboszómális) RNS az a anyag, amely a riboszóma körülbelül 60% -át teszi ki, amely egy organelle, amelyben fehérjeszintézis történik. Ennek feladata, hogy segítse a hírvivő RNS által előállított információk fordítását.
A riboszómális RNS-t egy sűrű régióban szintetizálják, amely a sejtmagban található, amelyet nukleolusnak neveznek. Mivel a riboszóma fő összetevője, az rRNS elengedhetetlen minden organelle funkcióhoz, különösen a messenger RNS és az RNS transzporter megfelelő párosításához.
RNS transzporter
A transzporter (vagy transzfer) RNS az a molekula, amely felelős a aminosavaknak a riboszómába történő behozataláért, hogy segítse a fehérjék szintézisét.
Amikor a hírvivő RNS tájékoztatja az előállítandó fehérje típusát, a riboszómális RNS segíti az információ átadását az RNS transzporterhez. A kodonok (három nitrogénbázis szekvenciája) alapján azonosítják a genetikai kódot, és az RNSt felelős a kompatibilis aminosavak szállításáért a fehérje előállításához.
RNS-jellemzők
Összefoglalva, az RNS fő jellemzői a következők:
- a gének szabályozása, kódolása és dekódolása;
- fő funkciója a fehérjék előállítása;
- ribózok, foszfátok és nitrogénbázisok képezik;
- egy egyszerű lánc (egyetlen szalag) alkotja;
- az RNS, riboszómális RNS és RNS transzporterek közé sorolhatók.
- a hírvivő RNS felelős a DNS-ből származó információnak a citoplazmába történő átviteléért;
- a riboszómális RNS segíti a DNS információ transzlációját;
- az RNS-hordozó aminosavakat hordoz a riboszómába, hogy segítse a fehérjék szintézisét.
