Kationok és anionok

Mik azok a kationok és anionok:

A kationok és az anionok olyan ionok, azaz az atomok, amelyek kémiai kötéseken keresztül szereztek vagy elveszítettek elektronokat.

Azon atom, amely azonos számú protont tartalmaz (pozitív töltés) és elektronok (negatív töltés), elektromosan semlegesnek tekinthető. Amikor ez az atom elfogadja vagy továbbítja az elektronokat, akkor azt ionnak nevezzük, amely viszont lehet:

  • Kation: Egy atom, amely elvesztette (vagy elhullott) az elektronokat, és ezért pozitívan töltődik.
  • Ânion: atom, amely az elektronokat (vagy elfogadta), és ezért negatív töltésű.

kation

A kation egy olyan atom, amelynek pozitív töltése van, mert több protonja van, mint az elektronok.

Az alkálifémek (lítium, nátrium, kálium, rubidium, cézium és frâncio) kationokat képeznek, mivel valens rétegükben csak 1 elektron van. Ez azt jelenti, hogy az elektron eltávolításához szükséges energia nagyon alacsony, így ezek az elemek nagyon reaktívak.

A kationot a + jel mutatja az elem nevét követi. Az elveszett elektronok mennyisége jelzi a kation típusát:

  • A +1 töltésű kationokat monovalensnek nevezik.
  • A +2 töltésű kationokat bivalensnek nevezik.
  • A +3 töltésű kationokat háromértékűnek nevezik.

A kation típusok a + jelek számával is azonosíthatók. Így csak egy + ábrázolt elem egyértékű kation, míg egy másik +++ egy háromértékű kation.

Példák kationokra

  • Al + 3 (alumínium)
  • Ca + 2 (kalcium)
  • Mg + 2 (magnézium)
  • Na + 1 (nátrium)
  • K + 1 (kálium)
  • Zn + 2 (cink)
  • Pb + 4 (vezető)

anion

Az anion olyan atom, amely negatív töltéssel rendelkezik, mert több elektronja van, mint a protonok. A nitrogéntartalmú családok, a kalkogének és a halogének alkotóelemei általában anionokat képeznek, mivel könnyen elfogadhatók az elektronok.

Az anionot a szimbólum jelöli, az elem nevét követi. A kapott elektronok száma az anion típusát jelzi:

  • Az 1-es töltésű anionokat monovalensnek nevezik.
  • A 2-es töltésű anionokat bivalensnek nevezik.
  • A -3 töltésű anionokat háromértékűnek nevezik.

A kationokhoz hasonlóan az anionok a jelek számával is azonosíthatók. Tehát egy csak - által képviselt elem egy monovalens anion, míg egy másik - - egy kétértékű anion.

Anionok példái

  • O-2 (oxigén)
  • N-3 (azide)
  • F-1 (fluorid)
  • Br-1 (bromid)
  • S-2 (kén)
  • Cl-1 (klorid)

Ionikus kapcsolatok

Az ionkötések vagy az elektrovalens kötések a kationok és anionok közötti kötések.

Az elemek olyan elektronokat fogadhatnak el, hozhatnak létre vagy oszthatnak meg, hogy az utolsó energia rétegüknek 8 elektronja van. Ezt Octet-elméletnek nevezik.

Az Octet-elmélet szerint az atomok általában stabilizálódnak, amikor a valencia rétegben (az utolsó elektronréteg) 8 elektron van. Tehát pozitív töltéssel rendelkező kationok kötődnek negatív töltésű anionokhoz. Ily módon az atomok elnyerik vagy elfogadják az elektronokat az egyensúly elérése érdekében.

A kationok és az anionok között kialakult kötések nagyon erősek és hajlamosak a következő tulajdonságokkal rendelkezni:

  • szilárdak és törékenyek a szokásos hőmérsékleti és nyomásfeltételek mellett;
  • nagyon forró és forráspont;
  • a legjobb oldószer a víz;
  • folyadékban oldva elektromos áramot kell vezetni.

Az ionos kötések ionos vegyületeket hoznak létre, például nátrium-kloridot (főzési sót), amelyek Na + (nátrium-kation) + Cl- (klorid-anion) → NaCl kötéssel vannak kialakítva.

Ionvegyületek példái

Az ionos vegyületek néhány példája:

  • NaCl - nátrium-klorid (főzési só)
  • Na2S04 - nátrium-szulfát
  • CaCO 3 - kalcium-karbonát
  • NaNO 3 - nátrium-nitrát

Kation táblázat

Li +lítiumFe + 2vastartalmú
Na +nátriumCo + 2cobaltoso
K +káliumNi + 2Niqueloso
Rb +rubídiumSn + 2ón
Cs +céziumPb + 2Plumboso
(NH4) +ammóniaMn + 2mangán
Ag +ezüstPt + 2platinous
Cu +rézBi + 3bizmut
Hg +higanyAl + 3Rozsdamentes acél
Au +AurosoCr + 3króm
Mg + 2magnéziumAu + 3aranytartalmú
Ca + 2kalciumFe + 3vas
Sr + 2stronciumCo + 3kobalt
Ba + 2báriumNi + 3Niquélico
Zn + 2cinkSn + 4ón
Cd + 2kadmiumPb + 4ólom-
Cu + 2rézMn + 4mangán
Hg + 2higanyPt + 4platina

Anionok táblázata

F-fluoridP 2 O 7 -4pirofoszfát
Clklorid(NO 2 ) -nitrit
Brbróm(NO 3 ) -nitrát
I-jodidS-2szulfid
(ClO) -hipoklorit(SO4) -2szulfát
(CLO 2 ) -klorit(SO 3 ) -2szulfit
(CLO 3 ) -klorát(S 2O 3 ) -2tioszulfát
(CLO 4 ) -perklorát(S 4O 6 ) -2persulfate
(BrO) -hipobromit(MnO 4 ) -permanganát
(BrO3) -bromát(MnO 4 ) -2manganátot
(IO) -hipojodit(SiO3) -2metasilicate
(IO 3 ) -jodát(SiO 4 ) -4-ortoszilikát
(IO 4 ) -perjodát(CrO 4 ) -2kromát
(CN) -cianid(CrO 7 ) -2dikromát
(CNO) -cianát(AsO3) -3arzeniteknek
(CNS) -tiocianát(AsO 4 ) -3arzenát-
(C 2H 3O 2 ) -acetát(SbO3) -3Antimônito
(CO 3) -2karbonát(SbO 4 ) -3antimonát
(C2-4) -2oxalát(BO 3 ) -3borát
[Fe (CN) 6 ] -3ferricyanide(SnO 3 ) -2sztannát
[Fe (CN) 6 ] -4ferrocianiddal(SnO 2 ) -2sztannitot
( 3. PO) -meta-(AlO 2 ) -aluminát
(H 2 PO 2 ) -hipofoszfit(PbO 2 ) -2Plumbito
(HPO 3 ) -2foszfit(ZnO 2 ) -2zincato
(PO 4 ) -3ortofoszfát