Liberális állapot
Milyen liberális állam:
A liberális állam (vagy a liberális jogállam) a felvilágosodás során kialakult liberalizmuson alapuló kormánymodell, a tizenhetedik és tizennyolcadik század között.
A liberalizmus ellenezte az abszolutista állam irányító és központosító kormányát, amelynek főbb jellemzői a gazdagság felhalmozódása, a gazdaság ellenőrzése és a kormány és a nép közötti autoritárius kapcsolat.
A liberális állam, más néven liberális jogállamiság, az autonómia és az egyének jogainak védelme felé irányul, garantálva számukra a szabadságot arra, hogy mit akarnak, amíg ez nem sérti mások jogait.
Gazdaságilag a liberális állam a burzsoázia érdekeinek közvetlen eredménye. Fő kutatója Adam Smith volt, aki úgy gondolta, hogy a piac szabad, ha állami beavatkozás nélkül szabályozza magát. Ez az ellenkezője az intervenciós államnak, amelyet a gazdaság minden területe, köztük a magánszektor teljes körű szabályozása jellemez.
Hogyan jött létre a liberális állam?
A liberális állam a francia forradalom után alakult ki, amelyet a liberális eszmék vezéreltek John Locke műveiből. Az angol filozófus, aki a liberalizmus apjának tekinthető, megértette, hogy az egyének természetes élethez, szabadsághoz és magántulajdonhoz kötöttek. Ez a gondolat következménye, hogy az állam már nem tudott beavatkozni ezekbe a kérdésekbe.
Locke esetében az emberek és a kormány közötti kapcsolat egy olyan társadalmi szerződésen keresztül történik, amelyben a társadalom lemond néhány jogról, hogy az állam felelős a társadalmi rend fenntartásáért. Így a liberalizmus ezt az állammodellt inspirálta az egyéni szabadságok garantálására, miközben a társadalom érdekeit szabályozza.
Amikor az abszolutista monarchia elveszítette a hatalmat, és a burzsoázia átvette a forradalom irányítását, a királyi családok születési kiváltságait a tőkeerő váltotta fel. Ebből következően a polgári osztály természetes előnye volt, amely az állami beavatkozás hiányából és a szabadpiaci új lehetőségekből származott.
A liberális állam jellemzői
A liberális állam fő jellemzői:
Egyéni szabadság
Egy liberális államban az egyének szabadságokkal rendelkeznek, amelyeket a kormány nem zavarhat. Így az egyének bármilyen gazdasági, politikai vagy társadalmi tevékenységet végezhetnek bármely szinten, feltéve, hogy nem sértik mások jogait.
egyenlőség
Liberális állapotban az egyenlőséget az egyén individualizmusának tiszteletben tartásával érik el. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanolyan bánásmódban kell részesülnie, függetlenül a nemtől, az életkortól, a vallástól vagy a fajtól, mindig figyelemmel a különbségeikre, hogy mindenki azonos lehetőségeket nyújtson.
tolerancia
A tolerancia az egyenlőség következménye, amellyel a kormány a liberális államban élő embereket kezeli, ahol mindenkinek lehetősége van meghallgatni és tiszteletben tartani, még a sztrájkok és tüntetések során is.
A média szabadsága
A média pártatlanul működik, és nem kötődik a liberális államok kormányához. Ily módon a média szabadon és nem elfogult, különösen politikai kérdésekben közzéteszi az információkat.
Szabad piac
A liberális államokban az úgynevezett "láthatatlan kéz a piacon" uralja a kormányzati beavatkozás hiánya a gazdaságban. Így bármely személy gyakorolhat gazdasági tevékenységet, és így a piac szabályozza magát.
Liberális állam, a jog jogállamisága és a szociális jóléti állam
A liberális állam garantálja az úgynevezett első generációs jogokat, amelyek egyéni és negatív jellegűek, mivel az államtól való tartózkodást igényelnek. Ezeket a jogokat alapvetőnek tekintik és a szabadsággal, a polgári és politikai jogokkal kapcsolatosak.
A társadalmi jogállamiság olyan, amely a második generációs jogokkal foglalkozik, amelyek az állam hatékony hozzáállását igénylik. Ezek kulturális, gazdasági és társadalmi jogok.
A jóléti állam a kormány által elfogadott társadalmi és gazdasági álláspont a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a jövedelemelosztási politikák, a jóléti intézkedések és az alapvető szolgáltatások nyújtása révén.
Neoliberális állapot
A neoliberális államot az állam alakja a gazdaság puszta szabályozója.
A modell az 1970-es években több országban jött létre az úgynevezett "liberalizmusválság" után, amikor az állami beavatkozás hiánya a kereslet és a kereslet törvényében egyensúlytalanságot eredményezett, és az 1929-es gazdasági válság csúcspontjába került.
A nagy depresszió, amint az 1929-es válság is ismert, kimutatta, hogy a piacszabályozás teljes hiánya az ipar zavartalan növekedéséhez és az azt követő gazdasági visszaeséshez vezetett. Ebben az összefüggésben a neoliberalizmus az államnak tulajdonította a gazdaság szabályozójának minimális szerepét, mindig tiszteletben tartva a szabad piacot és a versenyt.
