A szimbolizmus jellemzői
A szimbolizmus egy olyan irodalmi mozgalom volt, amely a XIX. Század végén keletkezett Franciaországban. Ez a mozgalom más művészeti formákban is létezett, de a szakirodalomban nagyobb hangsúlyt kapott.
Ismerje meg a szimbolizmus főbb jellemzőit:
1. Misztikus és transzcendentális elemek
A szimbolista irodalomban a misztikus, transzcendentális, rejtett és láthatatlan témák jelenléte nagyon erős. Az intuíciót és a szellemi világ részét képező elemeket is használják.
A misztikus elemeknek az írásban való jelenléte képes a valóság szimbolikus irodalmának elhagyására, így szubjektívebbé téve.
2. Szubjektivitás
A szubjektivitás a szimbolizmusban különféle módon jelenik meg. Példa erre a szerzők által választott nyelv típusa, gyakran téves és a téveszmék és a téveszmék hatása.
A képzelet részét képező elemek és a szerző leghíresebb érzéseinek jelenléte egy másik olyan elem, amely a szimbolizmus szubjektivitását mutatja.
De a szimbolista szubjektivitás különbözik a romantikában létező szubjektivitástól. Ez inkább az érzésekhez kapcsolódik, logika vagy érvelés nélkül. Ez különbözik a romantikus szubjektivizmustól, mert a szerző tudattalanától származik.
Nézze meg a szubjektivitást a Cruz e Souza "Acrobat of pain" című versében:
A kegyetlen, véres nevetésből
Rázza meg és rázza össze
Ugrások, gavroche, ugrások, bohóc, strand
A lassú agónia torkán keresztül ...
3. A realizmus és a naturalizmus ellenállása
A misztika és a szubjektivitás jelenlétével a szimbolista irodalom más művészi mozgalmak, főként a realizmus és a naturalizmus megtagadásának formája volt.
Ez az ellenzék a szimbolista irodalomban a leg logikusabb érvelés, a felesleges okok használatának és a valóság nagyon hűséges leírásának bizonyos megvetése, mint a reális irodalomban történt.
Ez azt mutatja, hogy a szimbolista szerzőknek el kell menekülniük a más művészi mozgalmakban ilyen valóságtól.
4. Aliteráció és asszonancia használata
Az alliteráció és az asszonancia két, a hangokkal kapcsolatos nyelv, a szavak fonetikája. Az allerációt a kononáns betűk ismétlése és a magánhangzó betűk ismétlésével jellemzi.
Ezeknek a nyelvképeknek a használata az olvasás során keletkező hangot az írásnál fontosabbá teszi. Sok esetben a szavak hangosságának fontossága fontosabb, mint azok jelentése. Ez a jellemző megerősíti a szimbolikus irodalom szubjektív és költői jellegét.
Lásd a Cruz e Souza író "Sonata" versének részletét:
A hatalmas csodálatos tenger, keserű,
Marauding murmurs compungentes
A látens érzelmek szűzei
A naptól a meleg, morbid álmosságban.
5. A musicaliség jelenléte
A szimbolikus irodalomban a zenésség állandó. A portugál nyelvi erőforrások használata bizonyos musicaliség írásához ez az időszak nagyon feltűnő jellemzője. E hatás elérése érdekében a szerzők saját nyelvi erőforrásaikat használták, például a rímek használatát és a hasonló hangzású betűk és szavak ismétlődését.
A musicaliség használata a szimbolista szerzők által használt erőforrás, amely a szöveget és az olvasót szubjektív érzésekre adta, mint az egyszerű írás. A költészet szimbolista szövegeinek közelítésére a musicalt használták.
6. Synesthesia
A szinesthesia olyan beszédkép, amely érzékszervi érzéseket közvetítő kifejezéseket használ: szag, íz, látvány, érintés és hallás. A szerzők összegyűjtötték az irodalom összes érzését.
A szavak szimbolikus szövegekben találhatók például egy érzés szagáról, ízéről vagy színéről.
A szerzők a szinesthesia használatával több érzést adtak az olvasóknak, mint az átadott szavak, az érzések vagy érzések reprezentációjának keverésével.
Lásd a példát az Alphonsus de Guimaraens versében: "Szonett aroma":
A reggel megszületik, a fény szaga ... Ő, aki szőnyeg
A finom levegővel ... A fény szaga, a reggeli ...
Ó, hangos színes aroma hallás!
Lásd még a szimbolizmus jelentését.
