empirikus
Mi az empirikus:
Az empirikus tény csak az élettapasztalatokra, a dolgok megfigyelésére, és nem a tudományos elméletekre és módszerekre támaszkodik. Az empirikus az, hogy az egész életen át szerzett tudás, napról-napra, amelynek nincs tudományos bizonyítéka.
Az empirikus módszer a próba és a hiba útján készült módszer, a józan ész, és mindenki megérti a saját útját. Az empirikus módszer a tanulást eredményezi, hiszen a tényeket a megélhetésen és tapasztalatokon keresztül tanuljuk meg, hogy következtetéseket lehessünk. Az empirikus tudás gyakran felületes, érzékeny és szubjektív.
Az empirikus tudás vagy a józan ész a vulgáris vagy azonnali, nem módszertani tapasztalaton alapuló tudás, amelyet nem értelmeztek és rendeztek racionális módon.
Az Empiricus az a személy, akit a betegségek gyógyítására ígér, tudományos fogalmak nélkül, egyfajta gyógyító, aki gyakran charlatán. Emiatt az empirikus antonim "szigorú", "pontos" vagy "pontos".
Empirizmus a tudományban
A tudomány számára az empirikus egyfajta kezdeti bizonyíték bizonyos tudományos módszerek bizonyítására, az első lépés a megfigyelés, a kutatás elvégzése, ami a tudományos módszer. A tudományokban sok kutatás kezdetben megfigyeléssel és tapasztalattal történik.
Empirizmus a filozófiában
A filozófiában az empirizmus a tizenhetedik században John Locke angol filozófus által tárgyalt téma volt, ahol azt mondja, hogy az emberi elme egyfajta "üres keret", ahol naponta rögzítjük az ismereteket az érzéseinken keresztül.
Más filozófusok is tanulmányozták az empirizmust, mint például Arisztotelész, Francis Bacon, Thomas Hobbes és John Stuart Mill, és ezeken a tanulmányokon keresztül az elméletek a tudáselméletként jöttek létre.
Kísérleti empirikus
Az empirikus-kísérleti elmélet a meggyőződés elméleteként is ismert, és az 1940-es évektől alakult ki, és a hipodermikus elmélet elhagyását okozza. Ez az elmélet áttekinti a kommunikációs folyamatot, mint az inger és a válasz közötti mechanikai és azonnali formát. Az empirikus-kísérleti elmélet az elképzelések között változik, hogy lehetséges, hogy fontos hatásokat érjünk el, ha a továbbított üzenet megfelelően strukturált, és világos elképzelése, hogy gyakran nem lehetséges elérni a kívánt hatást. Lehetőség van az üzenet címzettjeinek meggyőzésére, ha illeszkedik az üzenetek értelmezésekor használt paraméterekhez.
Induktív empirikus
Francis Bacon, a 16. és 17. századi angol filozófus volt az induktív tudományos kutatási módszer alapítója. Bacon szerint az induktív empirikus módszer volt az egyetlen, amely lehetővé tette az ember számára, hogy alárendelje a természetet.
Az empirikus induktív módszer a törvényeket a tények figyelembevételével, bizonyos megfigyelt magatartás és általánosítása alapján érzékeli. Francis Bacon szerint a megfigyelés önmagában lehetővé teszi, hogy tudjunk valami újat.
