Általános rendszerek elmélete
Mi a rendszer általános elmélete:
A rendszerek általános elmélete, vagy csak a rendszerelmélet általánosságban több rendszer interdiszciplináris vizsgálata, a minták felfedezése és a tudás számos területén alkalmazható szabályok azonosítására.
Az elmélet elfogadja, hogy egy rendszer minden olyan szervezet, amelyet összekapcsolt és egymással összefüggő részek alkotnak . Ez a fogalom ezen szélessége teszi lehetővé a rendszerek általános elméletét a tudás különböző területeire, akár a pontos tudományok, a társadalomtudományok stb.
A rendszerelmélet célja az, hogy vizsgálja meg a különböző tudásterületek közötti közösségeket, és felfedezze azok dinamikáját, problémáit és elveit (cél, módszerek, eszközök, stb.) Az eredmények elérése érdekében.
A rendszerek elmélete néhány szempontból némi változást jelent:
- A részektől az egészig. A rendszerek elméletén keresztül a fókusz már nem az egyes területek tanulmányozásának tárgya, hanem a különböző területek közötti kapcsolatok
- E kapcsolatok leképezésének mérése
- A mennyiségi elemzésektől a kvalitatív adatok elemzéséig
- Az objektív ismeretektől az ismeretelméleti tudásig, azaz a "tudás a tudásról"
Az általános rendszerelmélet eredete
A rendszerelmélet eredetileg a biológia területéről származik Ludwig von Bertalanffy 1960-as években végzett tanulmányaival. szervezetekkel.
1966-ban Daniel Katz pszichológus és Robert Kahn számítógépes tudós megjelentette a "Szervezetek Szociálpszichológiája" című könyvet, ezáltal népszerűsítve a Szisztémás elmélet alkalmazását a szervezetek ágában. Ezt követően az elmélet számos tudásterületen kezdett analóg módon alkalmazni.
Az általános rendszerek elmélete fontos fogalmai
A rendszerek általános elmélete néhány olyan fogalmat mutat be, amelyek elengedhetetlenek a megértéséhez:
Rendszer : független és összekapcsolt részekből álló szervezet.
Határok : olyan határok, amelyek egy rendszert definiálnak és elkülönítik másoktól.
Entrópia : a fizikai rendszer által elszenvedett változások visszafordíthatatlanságának mértékét mérő mérték .
Homeosztázis vagy " stabil állapot ": a változás ellenállása olyan rendszerben, amely általában egyensúlyban marad.
Környezet : külső környezet, amelyben a rendszer található.
Bemenet, import vagy bemenet : jelenség vagy ok, ami elindítja a rendszer működését.
Kimenet, export vagy kimenet : a rendszer működésének végső következménye. Az eredményeknek összhangban kell lenniük a rendszer céljával.
Feldolgozás vagy áteresztőképesség : a behozatal exportjának átalakítása.
Visszajelzés vagy visszajelzés : a rendszer reakciója külső ingerekre. Pozitív vagy negatív lehet. A pozitív visszacsatolások miatt a rendszer a bejövő bemenetnek megfelelően működik, míg a negatív erők ellenállás (ellenállás) működést eredményeznek.
A rendszer jellemzői
Bertanlanffy szerint, bár több független alkatrész alkotja, a rendszerek egyedi jellemzőkkel és tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem léteznek egyetlen, az alkotóelemben lévő alkatrészben sem. Ezek a jellemzők:
Cél : a rendszerek mindig arra szolgálnak, hogy olyan célt szolgáljanak, amelyet nem lehet kielégíteni egyetlen elkülönített részével sem.
Teljesség : tekintettel arra a tényre, hogy a rendszerek szervek, az egyik fél bármely változása következményekkel jár majd mindenki számára.
A rendszerek típusai
A rendszereket alkotmányuk és természetük szerint lehet osztályozni. Az alkotmány tekintetében a rendszerek lehetnek:
Fizikusok : olyan valódi és tapintható dolgok, mint a tárgyak, berendezések és egyéb típusú gépek, mint a számítógépek, autók, órák stb.
Absztrakt : különböző felek által alkotott fogalmak és ötletek. Lehetnek tudás, elméletek, érvek stb.
A természet tekintetében a rendszerek lehetnek:
Nyitva : érzékenyek a környező környezet környezeti hatásaira.
Zárt : Ne lépjen kapcsolatba a környező környezettel.
Példák a rendszerelmélet alkalmazására
Az általános rendszerek elmélete számos tudásterületre alkalmazható. Hogy bemutassuk, hogyan lehet egy rendszerre vonatkozó ismereteket analóg módon alkalmazni a másikra, nézd meg a példákat:
1. példa : A termosztát egy olyan eszköz, amely a hőmérsékletet egy helyszínen stabilan tartja. A hőmérséklet emelkedésével a termosztát a légkondicionáló vagy a fűtőberendezés be- vagy kikapcsolásával válaszol. A termosztát tehát egy nyitott rendszer, amely úgy van programozva, hogy a homeosztázisban (egyensúly) fenntartja magát, mivel bemeneteket kap (környezeti hőmérséklet).
A termosztát által beérkezett bemenet ( bemenet ) negatív visszacsatolásként működik, mert az ellenállást kényszeríti a rendszerből. Ha a bemenet hő, a kimenet hideg és fordítva.
2. példa : Az emberi test, valamint a termosztát fenntartja rendszerét homeosztázisban. Ahogy a test aktivitása megnő (bemenet), a szervezet a szívfrekvencia növelésével reagál, hogy több vér kerüljön az izmokba (kimenet). Ez a tevékenység csökkenti a vérben lévő oxigén mennyiségét, és arra kényszeríti a tüdőt (bemenet), hogy gyorsabban működjön (kimenet).
A rendszerek elmélete pszichológiában
A rendszerelméletet a pszichológiában alkalmazzák annak érdekében, hogy értékeljék az emberi pszichét, mint nyitott rendszert, azaz hogy a bemeneteken és kimeneteken keresztül a külső környezetbe lépnek.
A traumatikus események hozzájárulhatnak a pszichológiai rendszer változásaihoz, amelyek feldolgozzák az eseményt, és tünetek formájában megjelenítenek kimeneteket .
A védelem pszichológiai mechanizmusai, mint a negáció, homeosztázisként működnek, vagyis a pszichológiai rendszer egyensúlyát kívánják tartani.
A rendszerek elmélete az adminisztrációban
Az adminisztratív elméletben a szervezeteket olyan nyílt rendszereknek tekintik, amelyek energiát, ellátást, embereket stb. Kapnak, és olyan kimeneteket biztosítanak, mint a termékek és szolgáltatások.
Számítógépes rendszerek elmélete
A számítástechnikában a rendszer a szoftver, a hardver és a humán erőforrásból álló készlet. Az egyik legegyszerűbb terület az általános rendszerelmélet alkalmazásának azonosítására, mivel egy információs rendszer reagál a bemenetekre és eredményt hoz.
Rendszerelmélet a földrajzban
A földrajz számos területén a „geoszisztéma” kifejezést használják a természeti, társadalmi, gazdasági és kulturális elemek halmazának kijelölésére, amelyek kölcsönösen függő módon hozzák létre azt a környezetet, amelyben élünk.
Nyilvánvalóan elmondható, hogy a környezet olyan rendszer, amely folyamatos inputokat szenved az emberi tevékenység révén (feltárás, gázkibocsátás, urbanizáció stb.) És következetes eredményeket mutat.
A globális felmelegedés olyan jelenség, amely pozitív visszacsatoláson keresztül történik. A negatívtól eltérően, amelynek célja a rendszer egyensúlyának megőrzése, a pozitív visszacsatolás arra kényszeríti a rendszert, hogy ugyanolyan irányban működjön, mint a beérkezett bemenet, ami általában egyensúlytalanságot eredményez.
Mivel a szén-dioxid-kibocsátás növeli a Föld hőmérsékletét, a napsugárzás tükröződéséért felelős poláris jégsapkákat, megolvad, növeli a víz mennyiségét a bolygón és ennek következtében a hő felszívódását. Ne feledje, hogy az előállított kimenet megegyezik a vett bemenettel (hő).
